Ma nem fáj úgy, hogy sok vágy semmivé lett,
Mióta messze hagytuk falaid,
Hogy prózává hervasztotta az élet
Gyermekkorunk tavaszi dalait,
Hogy gyakrabban láttunk tövist, mint pálmát,
S hogy hajunk is már itt-ott szürkülő,
Mint hogyha ifjúságunk arany álmát
Bús ezüstté alkotná az idő
Ennél ponotsabban nem is kezdhettem volna el a beszámolómat- sajnos sokminden történt azóta amióta nem jelentkzetem, igazából voltam a pokolba aztán úgynézett ki hogy kicsi fény láttszik az alagút végén - és kiderült hogy az csak egy lámpa vol ami 100 m világít de az alagút vége még 2 km és oda nem jut már be a fény...
214 ponttal vágtam neki a nagynapnak - nagyon hittem, bíztam, reméletem, imátkoztam, tartottam az utolsó percig mindenkibe a lelket hogy sikerülni fog- sikerülnie kell... sajnos nem így történt!
SE ETK 316 p
PTE ETK 282 p
SZTE ETK 297 p
ahogy láttszik nagyon magas pontok voltak - nem tudom hogy voltak e már ennyire magas pontok védőnő szakon...! Így jártam jövőe opkosabb leszek...!
Felvételi döntés: nem nyert besorolást - felvételi pontszáma nem érte el a felvételi ponthatárt...!
Soha nem fogom elfelejteni ezt a napot- biciklizni mentünk elötte életképeket néztem még- és hazaértem kb 10 perccel 20:00 után és anyáék már tudták hogy mivan - ott ültek nem lehetett eldönteni hogy most akkor sikerült és bent vagyok vagy - anya negszólalt hogy nagyon magasak a pontok- az utolsó percig hottem bíztam pedig már itt is tudtam hogy nem sikerült - de tudjtátok amíg nem látod a saját szemeddel- addig, hiszel, bízol, és remélesz...!